váltóáramú

A váltóáramú (AC) olyan elektromos áram, amelynek mennyisége és iránya időben periodikusan változik. Az áramerősség és a feszültség általában szinuszos hullámformájú, és az értékek frekvenciája regionálisan van standardizálva.

Jellemzői közé tartozik a frekvencia és a feszültség változása, valamint a könnyű feszültségátalakítás képessége. A legtöbb európai és ázsiai országban a háztartási hálózat 50 Hz-es, míg Észak-Amerikában 60 Hz. A feszültség gyakran háromfázisú rendszert is használ, és általában 230 V egyfázisú vagy 400 V háromfázis hálózatot alkalmaznak a háztartásokban és az ipari környezetben.

Előállítás és elosztás: A váltóáramot jellemzően generátorokkal (általában turbinákkal hajtott, szinkron gépekkel) állítják elő. A nagyfeszültségű hálózatokon a feszültséget transzformátorokkal emelik a hosszú távú átvitelt lehetővé tevő értékekre, majd a végfelhasználást szolgáló alacsonyabb feszültségre csökkentik.

Előnyök és összehasonlítás DC-vel: Az AC lehetővé teszi a transzformátorok révén a feszültség gyors és hatékony változtatását, ami hosszú távú átvitelt tesz lehetővé és csökkenti az energiaveszteséget. A váltóáramú rendszerek előnyösebbek a széles körű elosztáshoz, míg a közvetlen áram (DC) bizonyos alkalmazásokban, például HVDC átvitelnél vagy energiatárolásnál, jobb megoldást nyújthat.

Történelem: A váltóáramú hálózat kiépítése a 19. század végére tehető, és a 20. század elején világszerte elterjedt. Fontos mérnöki szereplők és vállalatok révén vált a gyártási és elosztási rendszerek standardjává.

Biztonság: A váltóáramú rendszerek nagy feszültsége miatt áramütés, tüzek és rövidzárlatok kockázata fennáll. Megfelelő földelés, védőkapcsolók, biztosítók és rendszeres karbantartás szükséges.