földelés

Földelés alatt olyan földhöz kötött kapcsolatrendszert értünk, amely egy elektromos berendezés érinthető, fém részeit és az egész telepítést közös földpotenciálhoz köti. Célja a villamos hiba esetén keletkező hibafeszültség biztonságos levezetése a föld felé, és az érintésvédelmi eszközök (például megszakítók vagy RCBO-k) megbízható működésének biztosítása. Ennek eredményeképpen a személyek és építmények védelmet kapnak a véletlen áramütés ellen, és a hibás áramkör gyorsan lekapcsolható.

Földelésnek több eleme van: földelőelektródák (földelőcsúcs, földelőlemez vagy földelőhálózat), földelővezetékek és a potenciál-kiegyenlítés kapcsolatai. A védőföldelés (PE) a biztonsági részeket köti a földhöz, míg a műszaki földelés (FE) funkcionális célokat szolgálhat elektromágneses elválasztás vagy EMI-szempontból. A rendszerek típusa között ott szerepelnek a TN, TT és IT hálózattípusok, amelyeket különböző követelmények szerint alakítanak ki a veszélyek csökkentése érdekében.

Kivitelezésben és ellenőrzésben fontos az alsó ellenállás (földelés impedanciája) alacsonyan tartása, hogy a hibaáram biztonságosan a földbe jusson. Ennek mérésére és felülvizsgálatára szabványos módszerek léteznek (például fall-of-potential vagy közelítő mérések). A földelés tervezésekor és karbantartásakor figyelembe veszik a talaj adottságait, a szerkezetek korrózióját, nedvességét és a telepítés típusát.

A földelés kiemelt szerepet játszik az elektromos biztonságban és a berendezések védelmében. Az európai és magyar előírások szerint tervezése, kivitelezése és ellenőrzése kötelező, hogy a telepítés megfeleljen a biztonsági és működési követelményeknek.