vokalizálás

Vokalizálás (vokalizáció) a nyelvészetben olyan folyamat, amely során hangok megvalósítása magánhangzós vagy magánhangzóra emlékeztető jelleggel történik. Gyakran érinti a konsonánsokat: egy konsonáns helyett vagy után magánhangzó jelenik meg, vagy magánhangzók kerülnek be a hangkapcsolatba a könnyebb kiejthetőség vagy a szótagstruktúra érdekében.

Fajtái közé tartozik: 1) konsonáns-vokalizáció, amikor a konsonáns a szótagmagvát vagy annak közelében magánhangzóra emlékeztető hanggá válik; 2) epentezis (epentezisz), magánhangzó beiktatása a konsonánscsoportba, hogy a szótagszerkezet megfeleljen, gyakran egy rövid schwa vagy más egyszerű magánhangzó.

Előfordulásának helyei és szerepe sokféle lehet. Gyermeknyelvi fejlődésben előfordulhat, hogy a nehezebben kiejthető konsonánscsoportokat magánhangzóval egyszerűsítik. Nyelvek közötti kölcsönzás vagy átírás esetén gyakori az epentezissel járó vokalizálás: például a japánban külföldi szavak adaptálásakor magánhangzók beiktatása segíti a CV-alapú szótagstruktúrát (például sports -> supotsu). Bizonyos nyelvekben előfordulnak syllabikus konsonánsok is, amelyek n̩ vagy l̩ formában a szótag nucleusát képezik.

Jelentősége abban rejlik, hogy a vokalizálás megértése hozzájárul a fonetikai és fonológiai rendszerek leírásához, a beszédhibák diagnosztikájához és terápiájához, valamint a nyelvi átírás és a nyelvközösségek közötti beszédértés vizsgálatához. A kutatások gyakran alkalmaznak akusztikai méréseket, például spektrogrammokkal a magánhangzók és konsonánsok illeszkedésének vizsgálatára.