kiejthetség

Kiejthetőség, vagy kiejthetőség egy szó vagy karaktersorozat azon tulajdonsága, hogy mennyire könnyen és pontosan adható ki egy adott nyelv beszélője számára. A fogalom a fonotaktikára, a hangrendszerre és a beszédprodukciós sajátosságokra vezethető vissza, és összetett kölcsönhatásban áll a szó hangjainak sorolásával, a szótagok szerkezetével, a hangsúllyal és az artikulációs erőfeszítéssel.

Eredetileg a kiejtés fogalmából származik: a szókapcsolat a kiejthetőségről szóló absztrakt tulajdonságot fejezi ki, amelyet a nyelvészetben gyakran a fonotaktikai megfelelés vagy a hallható érthetőség mércéjeként használnak. A kiejthetőség mértéke nyelvenként eltér, mivel különbözik a hangkészlet, a szótagstruktúra és az artikulációs szokások.

Mérés és összehasonlítás során gyakran kombinálnak szubjektív megítélést (anyanyelvi beszélők véleményét) és objektív mutatókat, mint a fonotaktikus valószínűség, a hangcsoportok könnyen felismerhetősége vagy a szonoricitás-alapú elemzések. A kiejthetőség fontos tényező a szókészítésben, a nyelvtanításban, a beszédtechnológiákban (például szövegfelismerés és beszédszintézis), valamint a kölcsönszavak beillesztésében és a márkanevek tervezésében is.

Általános tendencia, hogy a rövid, egyszerű szótagú, gyakori hangokból álló szavak magasabb kiejthetőséggel bírnak, míg a bonyolult konzisztugkok, idegen vagy ritka hangok és hosszabb szótag-sorozatok csökkenthetik azt. A kiejthetőség nyelvváltozónként és kontextusban is módosul.