hangkészlet

Hangkészlet, vagy phoneme inventory, a nyelv fonológiájának alapfogalma, amely azokat a megkülönböztető hangokat tartalmazza, amelyek a jelentést megkülönböztetik. A hangkészlet általában magánhangzókból és mássalhangzókból áll, és csak a phonemek kerülnek ide; az összes többi beszédhang gyakran allofón, vagyis egy phoneme különböző kivitelezései. Bizonyos nyelvekben a tónusok, a hosszúság vagy más fonotaktikai jellemzők is phonemikusak lehetnek, ami növeli a hangkészletet.

Meghatározás és változás: A hangkészlet meghatározása minimális pár-elemzésen, fonotaktikai adatokon és a beszédben rögzített formákon alapul. A dialektusok, történelmi korszakok és beszédstílusok hatására a hangkészlet változhat. Ezt a fogalmat használják a nyelvészeti leírásokban, a nyelvkutatásban, valamint a beszédtechnológiában és a nyelvoktatásban.

Példák és alkalmazás: A hangkészlet ismerete lehetővé teszi a nyelvek összehasonlítását, a helyes kiejtés megértését és a fonetikus transzkripciót. Fontos a nyelvi leírások és dokumentáció készítésekor, különösen a dialektusok és kisebbségi nyelvek vizsgálatánál. A beszédtechnológiában a hangkészlet segíti a beszédfelismerést és a beszédszintézist, míg a nyelvtanításban a kiejtés- és fonetikai tudatosság alapjául szolgál.