szótagstruktúra

A szótagstruktúra a nyelvészetben a szótagok belső felépítését vizsgálja. A szótag általában három részből áll: a szótagkezdetből (onset), a magból (nucleus) és a szóvégi részből (coda). A mag a szótag központi hangja, amely lehet vowel, vagy esetleg szillabikus konsonáns. Az onsets és codák opcionálisak lehetnek, és a nyelvek eltérően engedélyezik a kezdő- és záróhang-kombinációkat. A szótag szerkezete meghatározza a beszéd ritmusát és a hangképzést.

A legtöbb nyelvben a leggyakoribb kezdőhang-kialakítások egyszerű formákban jelentkeznek: CV (például ba), vagy CVC (például ban), illetve előfordulhatnak CCV és CCVC alakok is. A kezdeti és záró hangok engedélyezése a nyelvi phonotaktikától függ, amely szabályozza, mely hangokat és hangcsoportokat lehet egymás után használni. A szótagon belüli magot gyakran a szótaghoz kapcsolt hangsúly is befolyásolja; egyes nyelvek nyitott szótagnak (open) és zárt szótagnak (closed) ismeri a terminusokat, és ezeket különböző módon súlyozzák. A sonority-szabályok segítenek megérteni, miért tűnnek természetesnek vagy nehezebbnek bizonyos összetételek.

A szótagstruktúra a fonológia és a fonetika központi fogalma, de összefügg a nyelvtanárral, az írással és a morfológiával is. Különböző nyelvek különböző szótagtípusokat és engedélyezett mintákat használnak, ezért a szótagelemzést mindig a konkrét nyelvi rendszer kontextusában kell értelmezni.

---