konsonáns

Konsonáns a beszédnyelvben olyan hang, amelyet a légutak és a beszédszervek közötti szűkítés vagy zárás hoz létre. Ellentétben a magánhangzókkal, amelyeket a szájnyílás nyitottsága jellemez, a konsonánsok gyakran a hangképzés során a hangcsatornában történő korlátozás eredményeként keletkeznek. Ennek megfelelően a konsonánsokat több szempont szerint szokták osztályozni: mód szerint lehetnek záró hangok (plosívok), frikativok, affrikáták, nazálisok, liquids (laterális és trill) vagy közelebbi értelemben approximánsok; a hangzás szerint lehetnek voiceless vagy voiced hangok; hely szerint megkülönböztetjük az artikuláló pontokat, például bilabial, labiodental, dental, alveolar, palatal, velár vagy glottal.

A konsonánsokat írásban gyakran betűk vagy betűkapcsolatok jelölik; sok nyelvben előfordulnak digraphok vagy trigraphok, amelyek egy hangot jelölnek, például a magyar nyelvben a cs, dzs vagy a sz, zs párosítások. A grafémák és fonémák viszonya nyelvenként és történeti szinten változik, ezért a helyi írásrendszer sajátosságaitól függően más és más lehet a reprezentáció.

A konsonánsok szerepe a szótagstruktúrában kiemelkedő: gyakran töltenek be induló vagy záró szerepet, és elősegítik a szótagok közötti kapcsolódást. A konsonánsok rendszere alapvető része a hangrendszernek, és hozzájárul a nyelv ritmusához, morfológiájához és fonológiai változásaihoz.