írásrendszer

Írásrendszer olyan jelrendszer, amelyet egy nyelv írott megjelenítésére használnak. Egy írásrendszer meghatározza a használatban lévő jelek típusait, a jelek és a beszélt nyelv hangjai közti kapcsolatokat, valamint a jelöltek elrendezésének és használatának szabályait.

A leggyakoribb megosztás szerint a rendszerek lehetnek ábécés (betűkből álló), szótagíró vagy logogramos rendszerek. Ábécés rendszerek például a latin, cirill vagy görög betűk, míg a japán írás a kanji és a kana-jelek kombinációját használja. A kínai íráslogogramokból álló rendszere például klasszikus logogramos megoldás. Sok nyelv tehát többféle megoldást ötvöz.

Az írásrendszer elemei közé tartoznak a grafémák (írott jelek), a fonémák (hangok), a diakritikus jelek, az írásjelek és az írásirány. A rendszerek lehetnek hangalapúak vagy logografikusak; egyes nyelvekben a jelölés szorosabb, másokban kevésbé kötődik a beszédhez, és előfordulhatnak kivételek vagy történeti magyarázatok.

Magyarországon a magyar írásrendszer latin betűkből áll, amelyeket diakritikus jelekkel egészítenek ki a magánhangzók hangzásának pontosítására. A magyar nyelvben gyakoriak a kettőspontos és hárombetűs kapcsolatok, például cs, dz, dzs, gy, ny, amelyeket a helyesírás külön betűként kezel. A rendszert standardizált szabályok és oktatási gyakorlatok alakítják.

Napjainkban az írásrendszerek digitalizációja kiemelten fontos: Unicode-kódolás, helyesírás-ellenőrzők és beviteli módok segítik a használatot. A történeti fejlődés összefügg a nyelv megértésével és a kultúrával, és a nyelvkönyvek, lexikonok és oktatási módszerek alakítják tovább.