nazálisok

Nazálisok vagy nazális konsonánsok olyan hangok a beszédben, amelyeket a szájüregben végzett részleges vagy teljes zárás és a velum (lágy szájpad) leengedése tesz lehetővé. A levegő ekkor az orrüregen keresztül távozik, ezért a hang orrhangot hordoz. Ezek a hangok általában sonoránsak, vagyis a hangképzés során a hangképző szervek rezgése megfigyelhető; gyakran zöngések, de egyes nyelvekben előfordulhatnak rövid ideig vagy halkabban zöngétlen nazálisok is.

Leggyakoribb helyi megvalósítások közé tartoznak a bilabialis [m], az alveoláris [n], és a veláris [ŋ]. Emellett előfordulhatnak palatalis [ɲ], dentális [n̪], illetve más helyeken képzett nazálisok is (például palato-alveoláris vagy retroflex nazálisok). Nyelvekben a nazálisok száma és pontos helye nyelvenként változó.

Fonetikai és fonológiai jellemzők: a nazálisok a zajos konsonánsok közé tartoznak, mivel a szájüreg zárása mellett az orrüregben is rezgés van. A velum leengedése miatt a levegő orrüregen át távozik, így a hang nazális minőséget kap, és gyakran kíséri a környező magánhangzók nasalizációját. A nyelvek általában szabályozzák a nazálisok helyét, számát és kölcsönhatását a többi hanggal, ami jelentős szerepet játszik a fonotaktikában és a morfológiában.

A nazális hangkészlet széles körben elterjedt a világ nyelveiben, és alapvető része a legtöbb nyelv beszédhang-készletének.