rezgése

Rezges (rezgés) az az állapot vagy folyamat, amelyben egy rendszer időben periodikusan változik. A jelenség kiterjed a mechanikai testekre, elektromágneses rendszerekre és akusztikus hullámokra, és előfordulhat környezeti zajok vagy belső dinamika eredményeként is.

A rezgések jellemző mennyiségei közé tartozik a frekvencia (f, Hz), az amplitúdó (A), a periódusidő (T) és a hullámhossz (λ). Emellett fontos a fázis és a csillapítás mértéke, amely meghatározza, hogy a rezgés mennyire marad fenn és milyen gyorsan halványodik el.

A jelenség matematikai modellezése gyakran egyszerű harmonikus oszcillátor segítségével történik: m d2x/dt2 + c dx/dt + k x = F(t). Szabad rezgés esetén F(t)=0, természetes gyakoriság ω0 = sqrt(k/m). Csillapított rezgésnél a lágyulás a damping szintjétől függ, amelyet gyakran ζ (csillapítási arány) jellemez. Hajtott rezgésnél F(t) egy külső erő, amely meghatározza a rezgés fázisát és amplitúdóját.

Rezonancia akkor lép fel, amikor a hajtó frekvencia közel van a természetes frekvenciához, ami az amplitúdó drámai megnövekedéséhez vezethet. Erősen csillapított rendszerekben ez kisebb hatású; alacsony csillapítás mellett súlyos szerkezeti károkat okozhat.

Példák és alkalmazások közé tartozik a gépipari csillapítás tervezése, építészetben a szerkezetek rezgés- és zajcsökkentése, hang- és rádiótechnika, valamint mérő- és vizsgálati módszerek, például gyorsulásmérés és Fourier-analízis. Rezgések megfigyelése kulcsfontosságú a termékek megbízhatóságának és teljesítményének biztosításában.