hangrendszerre

A hangrendszer a nyelv fonológiai rendszere, amely meghatározza a beszédhangok készletét (fonémák) és az ezek közötti jelentéskülönbségeket. Emellett leírja, hogyan szerveződnek a hangok szótagokra és szavakra, és milyen szerep jut a hangkészlethez kapcsolódó ritmikus és tónusos elemeknek. A hangrendszer része a magánhangzók és a mássalhangzók összetétele, a hosszú és rövid magánhangzók, valamint a hangsúly és az intonáció (tonális nyelvtől függően).

Fő összetevői közé tartozik a fonémák és az allofonok kapcsolata, a minimális párok segítségével megfogalmazott jelentéskülönbségek, és a fonotaktika, amely leírja, milyen hangkapcsolatok és szótag-konstrukciók megengedettek adott nyelvben. A hangrendszer vizsgálata során fontos a hangok környezetfüggő megjelenése és a hangváltozások leírása a nyelvtörténeti változás során.

Nyelvek között nagy a variáció: egyes nyelvek tonálisak, vagyis a hangmagasság különbségei állnak a jelentés hátterében, mások nem tonálisak, és inkább hangsúly- és intonációalapúak. A magyar nyelv például hosszú és rövid magánhangzóknak, valamint magánhangzó-harmóniának ad keretet, és általában nem tonális, inkább hangsúly- és intonációs rendszerrel működik. A hangrendszer kutatása nélkülözhetetlen a nyelvoktatás, a beszédfejlesztés és a nyelvi technológiák számára, és fontos eszköz a nyelvi változások nyomon követésében. Az írásrendszer gyakran tükrözi a hangrendszert, de a kapcsolatok a nyelvek között eltérőek lehetnek.