visszaemlékezés

Visszaemlékezés a múltban történt események tudatos felidézését, illetve ezt támogató elbeszélő technikát jelent. A kifejezés általában a beszéd vagy írás során használatos, amikor a szerző vagy a beszélő a jelen eseményeit megszakítva visszatekint a korábbi időszakokra, vagy egy szereplő emlékeit mutatja be. Így a visszaemlékezés lehet egyszerű minőségjelző a beszédben, illetve összetett narratív eszköz is.

Etymológiája a vissza- és emlékezés szavakból ered: az emlékezés az emlék felidézésének aktusára utal, a vissza- pedig a mozzanat az időben való visszafordulást jelöli. A magyar nyelvben a kifejezés mind mindennapi, mind irodalmi kontextusban széles körben használt.

Az irodalomban és a filmben a visszaemlékezés gyakran retrospektív narratívaként jelenik meg. Lehet első személyű, amikor a beszélő saját tapasztalatait idézi fel, vagy harmadik személyű, amikor egy másik karakter emlékei kerülnek elő. Funkciói közé tartozik a háttér megteremtése, a karakter motivációinak megvilágítása, a cselekmény újbóli értelmezése és a feszültség fokozása. Egyszerre szolgálhat megbízhatósági kérdések felvetésére is, hiszen az emlékek torzíthatják a valóságot.

Formái közé sorolható a kronológia megszakítása és a felelevenített események részletezése (például egy gyermekkorra visszatekintő fejezet vagy emlékek sorozata). Gyakran jelzik jelöléssel vagy kontextuális utalásokkal, hogy a jelenben történő eseményekhez kapcsolódó múltidéző blokk következik.

Lásd még: emlékezet, reminiscencia, flashback.