vérképzési

A vérképzés, más szóval hematopoiesis, a vérsejtek – eritrociták, fehérvérsejtek és vérlemezkék – képződésének és érésének összetett folyamata. Eredetileg a vérsejtek a fejlődés különböző szakaszaiban keletkeznek és érnek a csontvelőben, de a magzati időszakban a létfontosságú szervek migrációja is részt vesznek a sejtkészlet kialakulásában.

A fejlődés helye és időzítése

Az embrionális szakaszban a vérképzés először a tojászsákban, később a májban és a lépben zajlik, majd a születés után a vörös csontvelő válik domináns helyszínné. Felnőttekben a csontvelőben zajló vérképzés felel a legnagyobb részért, míg extramedulláris helyek lehetnek szükségszerűek certain körülmények között.

Fő sejttípusok és érésút

A vérképzés három fő ágra bontható: eritropoiesis (eritrociták), granulopoiesis és monocytopoiesis (granulociták és monocyták), valamint thrombopoiesis (vérlemezkék). Ezen belül a multipotens őssejtek a közös mieloid vagy limfoid progenensejtek felé differenciálódnak, majd további érési lépéseken mennek keresztül proeritroblasztól és retikulocytán át eritrocitává, illetve hasonlóan a fehérvérsejteket és a thrombocytákat létrehozó útvonalakon.

szabályozás és klinikai vonatkozások

A folyamatot számos növekedési faktor és citokin szabályozza: eritropoetin az eritropoiesisből, kolóniainak serkentő faktorok (CSF-k), thrombopoietin a vérlemezkék éréséért felelős. Klinikai szempontból a vérképzés zavarai közé tartoznak a vérszegénység(ek), leukémiák, mieloproliferatív rendellenességek és a csontvelői aplázia; diagnózisban szerepet kap a teljes examined blood count, reticulocyta-szám és szükség esetén csontvelő-biopszia.

Összegzésképp a vérképzés alapvető élettani és klinikai központ, amely a csontvelőben zajló sejtciklusokból fakadóan biztosítja a vérkészlet állandó megújulását.