tegezdés

Tegezdés, gyakran írt tegezés, a magyar nyelvben az informális megszólítás gyakorlata. A tegezés lényege, hogy a beszélő a te személyes névmást használja a beszédben, és a beszédtárssal másod személyben ragozott igéket alkalmaz. Ezzel szemben a magázás formalitást fejez ki, és az ön (Önök) személyes névmással és harmadik személyes igével történik. A tegezdés tehát a közelebbi, baráti vagy hierarchiamentesen egyenrangú viszonyt jelöli.

Használata társadalmi jelzésként értelmezhető. A tegezés kifejezheti közelséget, bizalmat és baráti vagy kollegiális viszonyt, de egyes helyzetekben udvariatlanságként vagy illetlenségként is értelmezhető lehet, ha nincs előzetes egyeztetés. A tegezésre történő áttérés általában mutualitáson alapul: a felek ezt kölcsönösen felajánlhatják vagy elfogadhatják. Gyakran elindítható a „tegeződjünk?” vagy „tegeződhetünk?” jellegű felvetéssel.

Kulturális és gyakorlati kontextusok szerint változik. Családi, baráti közösségekben és sok munkahelyi csapatban a tegezés általában elfogadottabb, különösen a fiatalabb generációk között. Hivatalos vagy tisztségviselőkhöz, idősebb személyekhez, illetve első találkozásokon gyakran a magázás a kiinduló forma, és csak a másik fél beleegyezésével terjedhet ki a tegeződésre. A magyar nyelv és társadalom fejlődése során a tegezés aránya a formális és informális viszonyok között folyamatosan alakul, és a kölcsönös beleegyezés kiemelt szerepet kap.

Összefoglalóan a tegezés a társadalmi viszony formalitását és közelségét tükrözi, és a megfelelő használathoz mindig fontos a kölcsönös beleegyezés és a helyzet politenesszszabályainak figyelembe vétele.