tartósítószereket

A tartósítószerek olyan élelmiszer-adalékanyagok, amelyeket azért adnak az élelmiszerekhez, hogy gátolják a mikroorganizmusok növekedését, lassítsák a kémiai romlást és ezáltal meghosszabbítsák az eltarthatóságot. Célja a biztonság növelése és a élelmiszer-pazarlás csökkentése úgy, hogy a termékek hosszabb ideig fogyaszthatóak maradjanak a gyártástól a fogyasztásig tartó idő alatt.

Két fő csoportba sorolhatók: antimikrobiális tartósítószerek, amelyek a mikrobiális növekedést gátolják, és antioxidáns tartósítószerek, amelyek az oxidációs folyamatokat (például zöldségfélék elszíneződése, zsírok avasodása) lassítják. Gyakorlati példák közé tartoznak a benzoesav és nátrium-/kálium-benzoátok (E210, E211), a szorbátok (például nátrium-szorbát, E202), a propionátok (E280, E281), nitritek/nitrátok (E249–E252) és a sulfitek (E220–E228) antimikrobiális vagy szabályozott oxidációs hatásaik miatt használt adalékok. Az antioxidánsok közé tartozik az aszkorbinsav és nátrium-ascorbat (E300–E301), valamint a tokoferolok (E306).

A használatot és a megengedett összegyűjtését az Európai Unióban jogszabályok szabályozzák, például a 1333/2008/EK rendeletben. Minden engedélyezett tartósítószert meg kell adni a címkéken E-számmal és megnevezéssel, és a felhasználási feltételek, mennyiségek szigorúan szabályozottak. Biztonságát EFSA értékeli, de néhány összetevőre érzékeny egyes egyének csoportokban (például sulfitek allergiás reakciói, nitrozamin-képződés kockázata nitritek esetén). Fogyasztói szempontból érdemes a címkét olvasni, és szükség esetén kerülni a magas tartósítószertartalmat tartalmazó termékeket. Természeti tartósítószerek, fermentáció vagy további technológiák alternatívak lehetnek a hagyományos adalékok mellett.