szükséglethierarchia

A szükséglethierarchia, angol nyelvű nevén Maslow's hierarchy of needs, egy motivációs elmélet, amelyet Abraham Maslow fogalmazott meg 1943-ban a Motivation and Personality című munkájában. Az elmélet szerint az emberi szükségletek hierarchikusan rendeződnek, és az alsóbb szintek kielégítése lehetővé teszi a magasabb rendű igények felismerését és kielégítését. A modell gyakorlati értelmezése szerint a motivációk akkor erősödnek, amikor az alacsonyabb igények már biztosítottak.

A hagyományos modell öt szintet különít el: fiziológiai szükségletek (például élelem, víz, alvás), biztonság szükségletei (tájékozódás a környezetben, szociális és fizikai biztonság), szeretet és tartozás iránti igény (kapcsolatok, közösségi kötődés), megbecsülés iránti igény (önbecsülés, elismerés másoktól), és a felső szint, az önmegvalósítás (saját potenciál kiaknázása, kreativitás). A piramis alján álló szükségletek kielégítése általános hajtóerőt ad a viselkedéshez, míg a felsőbb szintek eléréséhez a korábbi szintek stabil kielégítése szükséges.

Kritikák és változatok: a modellet sokan kritizálják kulturális és egyéni különbségek figyelmen kívül hagyásáért, és hogy a szükségletek nem mindig követik a merev hierarchiát. Más elméletek, például Alderfer ERG-hite, a szükségleteket három kategóriába sorolják (existence, relatedness, growth), illetve léteznek olyan kiterjesztések, amelyek kognitív, esztétikai vagy transzcendens igényeket is figyelembe vesznek.

Alkalmazási területek között szerepel a menedzsment, az oktatás, az egészségügy és a marketing, ahol a motivációs mintázatok megértése és a beavatkozások tervezése révén hatékonyabbá válhat a fejlesztés és a szolgáltatások nyújtása.