szövetkárosodást

A szövetkárosodás olyan állapot, amelyben a sejtek vagy a szövetek működése és/vagy szerkezete romlik vagy megszűnik. A károsodás lehet reverzibilis, ha a kiváltó hatás megszűnésével a sejt visszaalakulhat, és irreverzibilis, ha a sejtek halála vagy súlyos funkciózavar következik be.

Okai széles skálán mozognak: hypoxia vagy ischemia (csökkent vérellátás és oxigénellátottság), toxikus anyagok és gyógyszerek, fertőzések, gyulladásos folyamatok, trauma, ionizáló sugárzás és autoimmun mechanizmusok. A károsodás gyakran több tényező együttes hatásaként alakul ki.

Az alapmechanizmusok közé tartozik a sejtmembránok károsodása, a Ca2+ homeostázis zavarai, oxidatív stressz és energiaellátás hiánya. Ilyenkor a fehérjék és sejtalkotók sérülnek, és a sejt vagy meghal (necrosis) vagy programozott módon elpusztul (apoptózis). A gyulladás és a helyi környezet változásai befolyásolják a gyógyulást, amely lehet regeneráció vagy hegszövet képződése.

Röviden beszélhetünk különböző necrotikus típusokról, például coagulatív necrosis, liquefaktív necrosis, fibrinoid necrosis vagy zsírszövet-nekrózis. A sejthalál mellett gyakran megfigyelhető gyulladás és hosszú távú következményként hegesedés.

Diagnózisának eszközei közé tartozik a klinikai értékelés, képalkotó vizsgálatok, laboratóriumi markerek és szükség esetén szövettani vizsgálat. Például szívizomkárosodás esetén troponin, májkárosodás esetén ALT/AST, gyulladásnál CRP. Kezelésének alapelvei a kiváltó ok azonosítása és megszüntetése, támogató kezelés, valamint a gyulladás és a károsodott funkciók rehabilitációja, a hegesedés minimalizálása érdekében.

Előrejelzését nagymértékben befolyásolja az érintett szerv és a károsodás mértéke. Reverzibilis károsodás gyakran visszafordítható, irreverzibilis károsodás funkcióvesztést okozhat. Megelőzésének alapja a károsító tényezők minimalizálása és a krónikus betegségek megfelelő kezelése.