szívfunkciók

A szívfunkciók a szív képességét jelentik arra, hogy elegendő vért pumpáljon a keringésbe a test igényeinek megfelelően. A szív négy üregből álló izompumpa, amely összehúzódásokkal és elernyedésekkel koordináltan működik, és két keringést szolgál: a tüdő keringését és a rendszeres keringést.

Anatómiailag a jobb pitvarba a felső és alsó vena cava, a jobb kamrába az isthmuson át jut a vér a tricuspidalis szelepen keresztül, majd a pulmonalis szelepen át a tüdő felé halad. A tüdőből a tüdővénákon keresztül a bal pitvarba kerül a vér, onnan a mitralis szelepen át a bal kamrába, végül az aortába és onnan a szervezet felé indul a vér. A szelepeket a szívizom összehúzódása és a vénás visszajelzés egyensúlyozza.

A kardiális ciklus a szisztolés (kialakuló nyomás és kamrai összehúzódás) és a diastolés (kamrai telődés) fázisokból áll. A szív elektromos vezetéési rendszere (sinuscsomó, AV-csomó, His-köteg, Purkinje-rostok) biztosítja a ritmikus, összehangolt összehúzódásokat.

A funkció mérőfogalmai közé tartozik a szívfrekvencia (HR), a strokevolumen (SV), a perctérfogat vagy szívkimenet (CO = HR × SV) és az ejekciós frakció (EF), amely a bal kamra kilélegzett vérének százalékos arányát jelzi egy összehúzódás során. A teljesítmény szabályozását preload (telődés), afterload (kisebb artériás nyomás) és kontraktilitás (inotropia) befolyásolja, részben autonom idegrendszeri (szimpatikus/paraszympatikus) és hormonális hatások útján.

Kórélettani összefüggések közé tartozik a bal és a jobb szívfél funkciójának egyensúlya, a koronáriás vérellátás és a szívizom oxigénigényének összhangja. A kardiális funkciók értékelésére gyakran alkalmaznak echokardiográfiát, elektrokardiogrammot és relatív hemodinamikai méréseket.