szintetizátorok

Szintetizátorok olyan elektronikus hangszeres eszközök, amelyek hangot generálnak és formálnak elektromos jelfolyamon keresztül. A hangot gyakran az oszcillátorok adják, amelyeket szűrők és dinamika-szabályozók (például envelope generator, ADSR) alakítanak, majd erősítőn keresztül hallhatóvá teszik. A hangtípus tervezése történhet patch-ként vagy készített programokkal, és a paraméterek gyakran vezérlőjelekkel (MIDI vagy CV/Gate) módosíthatók a játék közben.

1960-as években megjelentek a moduláris rendszerek, amelyeket olyan tervezők forradalmasítottak, mint Moog és Buchla. Az analóg subtractív szintézis a kezdetek meghatározó módszere volt. A 1980-as években megjelentek a polifonikus hardverek, majd a digitális szintézis (FM, wavetable) új hangszíneket tette elérhetővé. A 1990-es évektől kezdve a szoftveres szintetizátorok (VSTi) és a modellálási technikák egyre szélesebb körben terjedtek, gyakran hibrid rendszereket is létrehozva.

Fő típusai közé tartozik az analóg és digitális szintézis, a monofonikus és polifonikus kivitel, valamint a moduláris és a kész-gyári felépítés. Alapvető összetevői az oszcillátorok, a hangszínt formáló szűrők, az envelope és LFO modulációk, a hangerősítő és a modulációs források (sequencer, arpeggiator). A vezérlés gyakran történik MIDI-n vagy CV/Gate jeleken keresztül.

Használatukat a zenei produkciók, élő előadások és a hang-design jelenti a filmekhez vagy játékokhoz. Jelentőségük abban rejlik, hogy lehetővé teszik új hangszínek és textúrák gyors létrehozását, így az elektronikus és populáris zene alapvető eszközei maradtak.