hangszíneket

A hangszínek vagy hangszín (timbre) a hangminőség azon jellemzője, amely lehetővé teszi, hogy azonos hangmagasságú és hangerőjű hangokat különböző hangszerek vagy énekesek esetében megkülönböztessünk. A timbre a hangképző rendszer felépítéséből és a megszólalás módjából adódik: a rezgőtestek rezonanciái, az anyagok és szerkezetek geometriája, valamint a játék- vagy előállítási technika összessége alakítják.

Fizikai alapok: A hangszín döntő tényezői a hang spektruma és az időbeli dinamika. A fundamentális frekvencia fölötti overtonok aránya és eloszlása, valamint a spektrális öv alakja határozza meg a hang jellegzetes színét. Az időbeli jellemzők, mint az attack (támadás), sustain (fenntartás) és release (lecsengés), tovább formálják a timbrét, különösen a játékstílus és az artikuláció hatására. A hallás ezt az összetett spektrális és temporalum mintázatot értelmezi először, így a timbre elsősorban a hangforrás fizikája és a hallgató perceptuális feldolgozása révén jön létre.

Meghatározó tényezők és alkalmazások: a hangszín többek között a hangszer konstrukciója, az anyagok és rezonáns testek viselkedése, a játéktechnika és a felvételi/produkciós környezet összetevőinek kölcsönhatása. A zeneírásban és hangszerelésben a timbre jelöli a zenei színek sokféleségét: különböző hangszercsoportok és technikák szinte feltérképezhetik ugyanazt a dallamot, de eltérő érzetet adnak. A timbre mérésére és leírására a spektrális mutatók, például a spektrális súlypont (center of gravity), a fényesség és a durvaság használhatók, melyek segítik a hangzások összehasonlítását és tervezését.