lecsengés

Lecsengés a hangforrás megszűnése után a környezetben maradó hangenergia fokozatos csökkenését jelenti. A jelenség a felületek és a levegő abszorpciója, valamint a térben történő visszaverődések és diffúzió következménye. A lecsengés időtartama és karaktere meghatározza a tér akusztikai összképét, például egy nagy koncertteremben általában hosszabb lecsengés figyelhető meg, míg egy hangstúdióban határozottabban kontrollált és rövidebb.

A lecsengés mérésében gyakran használt fogalom a reverberáció idő (RT60), amely azt adja meg, hogy a hangnyomásszint hány másodperc alatt süllyed 60 decibel-le. Ezt gyakran kiegészítik az olyan mutatók, mint az EDT vagy a T20, T30, amelyek a fenti időintervallumokat különböző hangnyomáscsökkenési tartományokra vonatkoztatják. A lecsengés jellemzője hallásérzékelés szempontjából is fontos: túl hosszú lecsengés összemoshatja a beszédet vagy a zenei hangokat, míg túl rövid lehet ridegnek vagy száraznak hangzó.

Tények és alkalmazások: a lecsengést az anyagok és a felületek hangelnyelő képessége, a szoba mérete és geometriája, valamint a bútorzat és a padló befolyásolja. Akusztikában a tér tervezése során cél a kívánt lecsengésidő elérése: koncerttermekben a gazdag, festői reverberációt preferálják, stúdiókban pedig kontrollált, rövidebb lecsengést. Elektromos és elektronikai rendszerekben a “ringing” jelenség a transziens kimenet utózatán jelenhet meg, amit általában dampereléssel vagy megfelelő hibajavítással csökkentenek.