hangszínek

Hangszín, vagy hangszínek, a hangok azon tulajdonsága, amely lehetővé teszi, hogy ugyanaz a hangmagasság és ugyanakkora hangerő mellett különböző hangokat érzékeljünk. Például a szólóhegedű és a zongora ugyanazon a hangon eltérően szól, mert hangszínük különbözik. A hangszín nem ugyanaz, mint a hangmagasság vagy a hangerő.

A hangszín alapját képezi a hang spektruma és időbeli alakulása: a hangban található harmonikusok aránya, a spektrális burok (amely a magasabb frekvenciák energiaeloszlását írja le), és az, ahogy a hang energiája az időben nő és csökken (attack, decay, sustain, release). Ezt befolyásolja a hangszer anyaga, szerkezete és rezonanciái, a játéktechnika, illetve az előadás és a felvétel módja (mikrofonállítás, erősítés, effektek).

Perceptuálisan a timbre leírása gyakran szubjektív jelzőkkel történik: fényes vagy sötét, meleg vagy rideg, gazdag vagy száraz, erős vagy éles. A timbre mérése és leírása történhet spektrális elemzéssel, spektrogrammal, illetve jellemzők, például MFCC-k (mel-frekvencia-kiegyenlített jellemzők) használatával.

Zenei gyakorlatban a timbre fontos eszköz az érzelmi kifejezésben és az összhatás megteremtésében. Az orkesztáció során a különböző hangszerek timbrjeinek összehangolása a hangzás alakításának központi feladata. Elektronikus zenében a hangszín módosítása gyakran szűrők, dinamikai szintetizálás, frekvencia-moduláció és granuláris szintézis révén történik.

Összegzés: a hangszín a zene alapvető hallási minősége, amely lehetővé teszi a hangok azonos magasságú és hangerőjű, mégis különböző karakterű megkülönböztetését, és fontos szerepe van a zenei nyelvben és a teljes hangzás összhatásában.