modulációk

Modulációk alatt olyan eljárásokat értünk, amelyek során az információt hordozójelet úgy alakítják át, hogy azt egy hordozóhulláron továbbítani lehessen. A moduláció a jelszint amplitúdójának, frekvenciájának vagy fázisának változtatásával jár. A célok közé tartozik a csatorna megfelelő használata (például a sávszélesség kihasználása), a jel erőforrásainak hatékony felhasználása és a zajellenállás javítása, valamint többcsatornás rendszerek kiépítése.

Az moduláció két fő kategóriája az analóg moduláció és a digitális moduláció. Analóg modulációban az információt analóg jelként közvetítik, a hordozó jellemzőit pedig közvetlenül módosítják: például az amplitúdó-modulációnál (AM) az amplitúdó, a frekvencia-modulációnál (FM) a frekvencia, a fázis-modulációnál pedig a fázis változik. Az analóg moduláció egyszerű, de gyakran sávkorlátozott és érzékenyebb a zajokra.

Digitális moduláció esetén a továbbított információt szimbólumokká töltik, amelyek a hordozó több paraméterének kombinált változtatásait használják. A legismertebb példák: Amplitude Shift Keying (ASK), Frequency Shift Keying (FSK), Phase Shift Keying (PSK) és Quadrature Amplitude Modulation (QAM). Ezek különböző szimbólum-sűrűséget és zajárnyalást kínálnak; a megfelelő demodulációval különösen hatékony spektrális kihasználást érhetnek el. Az OFDM olyan modulációs eljárás, amely sok alhordozót használ a sávszélesség hatékonyabb kihasználására és a multipath hatások csökkentésére.

Demoduláció során a vevő visszaalakítja az eredeti információt a hordozóparaméterek visszaállításával, gyakran szinkronizációval és a csatorna hatásainak figyelembevételével.

Alkalmazások közé tartozik a rádió- és televízió-sugárzás, a mobilkommunikáció, a műsorszórás és a számítógépes hálózatokban a vezeték nélküli adatátvitel.