szenzitizáció

Szenzitizáció a neurofiziológiai és pszichofiziológiai folyamat, amely során egy ismételt vagy hosszabb ideig fennálló ingerre a szervezet vagy az agy fokozottabb választ ad, mint korábban. Ezt a jelenséget általában a szenzitizáció elnevezés alatt értjük, ellentéte a habituációnak (csökkenő válasz a gyakori ingerre). A szenzitizáció különböző szinteken és formákban fordul elő: perifériás szenzitizáció, központi szenzitizáció és viselkedéses/pszichológiai szenzitizáció.

Perifériás szenzitizáció során a nociceptív idegek válaszkészsége nő a gyulladásos mediátorokra adott reakció miatt. Központi szenzitizáció esetén a központi idegrendszerben megnövekszik a nociceptív ingerekre adott válasz, ezt gyakran a gerincvelőben és az agyban észlelik. Mechanizmusai közé tartozik a wind-up jelenség, NMDA receptorok szerepe, szinaptikus plasticitás és glia-sejtek aktivációja. Ennek következtében kialakulhat allodínia (érzékenyesség a nem fájdalmas ingerre) és hyperalgesia (fokozott fájdalomérzékenység).

Drog-szenzitizáció: ismétlődő vagy hosszú távú stimuláns használat után fokozódó válasz a szerre. Mechanizmusai részben a dopaminerg pályák plaszticitásában rejlenek a mesolimbikus rendszerben, különösen a nucleus accumbensben és a prefrontális kortexben, valamint a glutamatergikus átviteli utakban. Viselkedéses szinten fokozódhat a motiváció és a jutalmi cue-okra adott válasz; jellemző tünet a fokozott kraving és a jutalomhoz kapcsolódó reakciók erősödése. Időben a szenzitizáció percektől hetekig vagy tovább is fennállhat.

Klinikai jelentőségét tekintve a központi szenzitizáció kulcsszerepet játszik krónikus fájdalom kialakulásában és fenntartásában, valamint az addikcióban és visszaesésben. Ennek ismerete fontos a megelőző és intervenziós megközelítések tervezéséhez, amelyek a plaszticitás különböző ágait célozzák meg.