glutamatergikus

Glutamatergikus vagy glutamatergikus jelátvitel az egyik fő excitatorikus (serkentő) út a központi idegrendszerben, amelynek alapvető neurotranszmittere a glutamát. Ez a rendszer nélkülözhetetlen a gyors ingerületátvitelhez, a szinaptikus plaszticitáshoz és a kora fejlődéshez kapcsolódó folyamatokhoz.

A glutamatergikus receptorok két fő csoportba sorolhatók: ionotróp és metabotróp receptorok. Ionotróp receptorok közé tartozik a NMDA, az AMPA és a kainát receptorok; ezek gyorsan nyílnak ki ligand kötődés hatására, és jellemzően Na+ és Ca2+ áramlást idéznek elő. A metabotróp glutamátergikus receptorok (mGluR-csoportok) G-fehérje-közvetített jelátvitelen keresztül modulálják a sejt aktivitását és a neurotranszmissziót. A receptorokon át történő jelátvitel finomhangolja a plaszticitást, például a hosszú távú potenciációt, amely fontos a tanuláshoz és a memóriához.

A glutamát szintézise, felszabadulása és visszavétele szigorúan szabályozott. Az excitotoxicitás megelőzésében központi szerepe van az excitotikusamino- sav transzportereknek (EAATs), különösen az astrocytákon található GLT-1/EAAT2-nek, amely a synaptikus térből gyorsan eltávolítja a glutamátt. A glutamát-glutamin ciklusban a neuronok glutamint, a gliasejtek pedig glutaminná alakítják vissza.

A glutamatergikus jelátvitel klinikai vonatkozásai közé tartozik a stroke és egyéb izgalmi betegségek kapcsán fellépő excitotoxicitás megelőzése, valamint neuropszichofarmakológiai terápiák, például NMDA receptor-antagonisták (például memantin) és egyes AMPA/kainát modulátorok alkalmazása.