plaszticitás

Plaszticitás az a képesség, hogy egy rendszer a külső hatások hatására tartósan megváltoztassa működését vagy szerkezetét. A kifejezés különböző területeken használatos, de leggyakoribb a neurobiológiában és az anyagtudományban.

Neural plaszticitás: az idegrendszer alkalmazkodóképessége. Idegsejtek és szinaptikus kapcsolatok tartós módosulása a gyakorlás vagy élmények hatására. Típusai közé tartozik a funkcionalis plaszticitás, amely során a funkcionális térkép vagy kapcsolatok erőssége megváltozik, és a strukturális plaszticitás, amely a dendritikus ágak növekedése vagy új szinapszisok képződése révén nyilvánul meg. Mechanizmusai közé tartozik a hosszú távú potenciáció és depresszió, NMDA- és más receptoralgének szerepe, valamint a neuronhálózatok szerkezetének átalakulása. Az érett agyban is jelen van, és fontos a tanulás, memória és a sérülések utáni rehabilitáció során. Környezeti és életkorhoz kötött tényezők befolyásolják.

Anyagtudomány: plaszticitás alatt a külső erő hatására bekövetkező tartós alakváltozást értjük, amely a hatás megszűnése után is megmarad. Ennek hátterében diszlokációk mozgása és a kristálykép szerkezetének átstrukturálódása áll. Mértéke függ az anyag típusától, hőmérséklettől, terhelés ütemétől és a környezettől. Gyakori jelenségek közé tartozik a nyírásos és húzó deformáció, creep, valamint a munkaráfejlődés.

Alkalmazások és korlátok: plaszticitás segíti a tanulást, a rehabilitációt és az anyagtudományi tervezést, de nem végtelen vagy automatikus; korfüggő és kontextustól függően változó tartós eredményekkel járhat.