szegycsont

Szegycsont (sternum) a mellkas elülső középső csontos eleme, amely a bordaporcokkal és a kulcscsonttal alkotott bordakosarat stabilizálja és védi a mediastinumban elhelyezkedő szerveket, elsősorban a szívet és a tüdő felső részeit. A bordaporcokkal való kapcsolat révén hozzájárul a mellkas légzési mozgásaihoz és a test védelméhez.

Az szegycsont három részből áll: a manubrium sterni (felső rész), a corpus sterni (test) és a processus xiphoideus (xiphoidnyúlvány). Az angulus sterni a manubrium és a test találkozásánál helyezkedik el; a második borda szintjét és a mellkas felső határának jelölését is ez a pont adja. A bordaporcok a sternummal sternokostalis ízületekben kapcsolódnak: az első bordaporc gyakran synchondrosis formában kapcsolódik a manubriumhoz, a 2–7 bordaporcok pedig sternokostalis ízületekben kapcsolódnak a sternumhoz vagy a hozzájuk közeli bordaporchoz.

Fejlődés és csontosodás: a szegycsont endochondrális csontosodásból képződik; több primer csontosodási központból fejlődik ki (különösen a manubrium és a test), és az xiphoid nyúlvány csak később, néha másodlagos központ felvétele után kerül teljesen csontosodásba. A teljes összenövés általában 20–25 éves korra történik.

Funkció és topográfia: a szegycsont közvetlenül a mellkas elülső falát alkotja, a mediastinumba nyúló szervek védelméért felelős, és a bordakosár stabilitását adja. Izomcsatlakozásokkal szolgál a pectoralis major, a sternocleidomastoideus és a rekeszizom számára.

Klinikai jelentőség: medián sternotómia révén a szív- és érrendszeri vagy tüdősebészeti beavatkozásokhoz férnek hozzá; sérülések esetén a szegycsonttörés jelentős mellkasi trauma lehet. Ritka anatómiai variáció a sternalis foramen. A sternum felső határát és a második bordát jelző Angulus sterni fontos klinikai és radiológiai landmark.