szcintigráfia

A szcintigráfia a nukleáris medicina egyik képalkotó eljárása, amely radiopharmakonok alkalmazásával és gamma-kamera felvételekkel a szervek funkcionális aktivitását jeleníti meg. A radiofarmakon a szervezetbe jut, általában injekcióval, és eloszlik az adott szerv vérkeringése és metabolizmusa szerint. A gamma-sugárzást detektáló kamera alapján készülnek a képek, lehet sík szcintigrafia vagy SPECT, néha SPECT/CT összekapcsolásával, hogy anatómiai kontextust is nyerjünk.

Gyakori radiotracer-könyveztésbe tartoznak a Tc-99m jelölésű készítmények (például Tc-99m-MDP csontvizsgálatokhoz, Tc-99m-képalkotó készítmények más szervekhez), I-123 vagy I-131 a pajzsmirigy vizsgálatára, illetve egyéb markerek a vese, a máj, a tüdő vagy a szív perfúziójának felmérésére. A vizsgálat középpontja a tracer eloszlásának értékelése, amely funkcionális információt ad a szervrendszerek állapotáról.

Jelentő alkalmazási területek közé tartozik a csontszcintigrápia a fájdalmas csontfájdalom, metastázis vagy gyulladások kimutatása; pajzsmirigy vizsgálata göbök vagy rendellenes uptake értékelésére; myocardialis perfúziós vizsgálatok a koronária betegség felderítésére; vesevizsgálatok a szűrés és kiáramlás felmérésére; hepatobiliáris szcintigráfia a máj és az epeutak működésének felmérésére; tüdő V/Q vizsgálat a perforáció és légzés- perfúziós viszonyok értékelésére.

Előnyök közé tartozik a szervek funkcionális információinak közvetítése és a korai betegségek felismerése, míg korlátai között szerepel az alacsonyabb anatómiai felbontás és a radioizotópos terhelés. Biztonság szempontjából a sugarat rövid felezési idejű radiotracer-észlelők okozzák; terhesség és szoptatás esetén külön elővigyázatosság szükséges.

Összefoglalva, a szcintigráfia fontos funkcionális képalkotó módszer, amely különböző szervek működésének értékelésére szolgál a klinikai döntések támogatására.