szénciklust

A szénciklus, más néven szénkörforgás, a szénatomok vándorlását írja le a Föld szénkészletei között. Ezek a készletek magukban foglalják a légkört, a bioszférát (élő szervezetek), a hidroszférát (óceánok, folyók, tavak) és a geoszférát (kőzetek, talaj). A szénciklus alapvető fontosságú a földi élet számára, mivel a szén az összes szerves molekula építőköve.

A ciklus legfontosabb folyamatai a fotoszintézis és a légzés. A növények a fotoszintézis során szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, és szerves vegyületekké alakítják azt, hogy növekedjenek. Amikor az állatok megeszik a növényeket, a szén átkerül az ő szervezetükbe. A légzés során mind a növények, mind az állatok szén-dioxidot bocsátanak ki vissza a légkörbe.

Más folyamatok is szerepet játszanak. A bomlás során a szerves anyagok lebomlanak, és szén-dioxid vagy metán kerül a légkörbe és a talajba. Az óceánok jelentős szénraktárat képeznek; a szén-dioxid oldódik a vízben, és beépülhet a tengeri élőlények vázába és héjába, amelyek aztán lerakódnak a tengerfenékre. Hosszú geológiai időszakok alatt ezek a lerakódások kőolajjal, földgázzal és szénnel gazdag kőzetekké alakulnak.

Az emberi tevékenységek, mint például a fosszilis tüzelőanyagok égetése és az erdőirtás, jelentősen befolyásolják a szénciklust, növelve a légköri szén-dioxid szintet és hozzájárulva a globális felmelegedéshez.