sugárhajtómvek

A sugárhajtóművek repülőgépek meghajtására szolgáló gázturbina-hajtóművek, amelyek a beszívott levegő és az égés során keletkező gyors, forró gáz kilépésével hoznak létre tolóerőt. A működés nagyjából a Brayton-ciklusra épül: a levegő a kompresszoron keresztül sűrűsödik, az égéstérben üzemanyaggal megégetik, a keletkező gáz a turbina hajtja a kompresszort, végül a fúvócsövön kilépő gáz tolóerőt ad.

A turbofan- és a turbojet-hajtóművek között alapvető különbség, hogy a turbofan a környező légáramot is felhasználja a további tolóerő érdekében—a bypass áram a ventillátor által halad, ezáltal növekszik a hatékonyság és csökken a zaj. A hagyományos turbojetnél a tolóerő döntő részét a kilépő gáz adja. A sugárhajtóművek közé tartoznak továbbá a turbopropok, ahol a gázturbina mechanikusan hajtja a propellert, illetve a ramjet és a scramjet típusok, amelyeknél nincs vagy csak korlátozott a forgó kompresszor: a levegő a repülési sebesség hatására sűrűsödik, az égés adja a tolóerőt, a scramjet pedig hiperszónikus sebességekhez optimalizált.

Előnyök közé tartozik a magas tolóerő és a képesség hosszú távú, nagy sebességű repülésre, míg hátrányai közé sorolható a zaj és a viszonylag magas üzemanyag-fogyasztás, különösen a hagyományos típusok esetében. A civil repülésben ma domináns a turbofan-technológia.

Historikusan a sugárhajtóművek kifejlesztését a 1930-as években Frank Whittle és Hans von Ohain kezdték el; az első működő példányt 1939-ben mutatták be a Heinkel He 178 fedélzetén. A technológia később meghatározó lett a kereskedelmi és katonai repülés számára, a turbofan pedig a legtöbb mai repülőgép alapjává vált.