stratoszférában

A stratoszféra a Föld légkörének troposzféra fölötti rétege, mintegy 10–50 kilométeres magasságban. A sűrűsége alacsony, a nyomás jelentősen csökken a magassággal. A hőmérséklet itt általában emelkedik a magassággal, ellentétben a troposzférával, mivel az ózon UV-sugárzás elnyelése melegíti a levegőt. Fő összetétele nitrogén (N2) és oxigén (O2); vízgőz koncentrációja alacsony.

Az ózonréteg a stratoszféra alsó és középső részeiben található, hozzávetőlegesen 15–35 kilométeres magasságban, és a nap UV-sugárzásának jelentős részét elnyeli, ezzel védve a bolygó élővilágát. A stratoszféra stabil, gyenge függőleges keveredéssel; a légköri mozgást meghatározza a Brewer–Dobson cirkuláció, amely a trópusi levegőt a sarkvidékek felé szállítja.

Jelentős jelenségek közé tartoznak a sarki sztratoszférikus felhők (PSC-k) jelenléte, melyek alacsony hőmérsékleten alakulnak ki és szerepet játszanak az ózoncsökkenésben. Télen gyakori a hirtelen stratoszferikus felmelegedés (SSW), amely a sarkvidéki örvény megbomlását okozhatja. A stratoszféra határa a stratopauza, mintegy 50 km magasságban, amely fölött a mesoszféra kezdődik.

Emberi tevékenység hatásai közé tartozik az ózonréteg vékonyodása klór- és bróm-származékok hatására; a Montreali Jegyzőkönyv célja ennek mérséklése. A stratoszférát továbbra is rendszeresen figyelik műholdas mérések, ozon-szondák és más megfigyelési módszerek segítségével.