sarkvidékek

Sarkvidékek, vagy polar régiók, a Föld két sarkja körül találhatók. Két fő területük van: az arktikus és az antarktikus sarkvidék. Közös jellemzőjük a rendkívüli hideg és a fagyos éghajlat, de geográfiai és élőviláguk eltérő.

Az arktikus sarkvidék az Északi-sarkkör körül fedi a Jeges-tengert és a hozzá kapcsolódó szárazföldeket, például Kanadát, Grönlandot, Oroszországot, Alaszkát és Skandináviát. A terület 66,5°N feletti szélességeken helyezkedik el. Jellemzője a tengeri jég, a permafagy és a tundra növényzete.

Az antarktikus sarkvidék az Antarktisz kontinenséből áll, vastag jégtakaróval. A földrészt a Déli-óceán övezi. A régió rendkívül rideg, alacsony csapadékú és erősen szelet formált környezet.

Éghajlata mindkét oldalon rendkívül hideg, hosszú tél és rövid nyár jellemzi. Az északi sarkvidéken a tengeri jég kiterjedése a melegedés hatására jelentősen csökkenhet; az antarktiszi jégtakaró változásai területenként eltérőek és összetettebbek.

Élővilága alkalmazkodó: az arktikában tundra, fókák, jegesmedvék, rénszarvasok és tengeri madarak élnek. Az Antarktiszon a krill a kulcs eleme, amelyre pingvinek, fókák és más tengeri emlősök támaszkodnak; a szárazföldön növényzet minimális.

Emberi jelenlét: az arktikus régiókban inuitok és más őslakos csoportok élnek, és kutatási tevékenységek is zajlanak. Antarktiszon nincs állandó település, csak nemzetközi tudományos állomások működnek. Az Antarktisz Egyezmény (1959) védi a területet és a környezetet, korlátozza a fegyveres tevékenységeket és a kizsákmányolást.