ózonréteg

Az ózonréteg a Föld sztratoszférájában elhelyezkedő, jelentős mennyiségű ózont (O3) tartalmazó réteg, amely a Nap ultraibolya sugárzásának nagy részét elnyeli. Ennek köszönhetően védelmet nyújt az élővilágnak a káros UV-B és UV-C sugárzás ellen, amelyek bőrrákot, szemproblémákat és növények károsodását okozhatják. Az ózon legnagyobb része a 15–35 kilométeres magasságban koncentrálódik, a legnagyobb sűrűsége pedig körülbelül 20–25 kilométer magasan található. Az ózont a standard körülmények között Dobson-egységekben mérik; egy globálisan átlagos vastagság körülbelül 300 DU-nyi.

Az ózon képződése és megsemmisülése természetes folyamatok eredménye. A Nap UV-sugárzása az oxigénmolekulákat (O2) szabad oxigénatomokra bontja, amelyek később O3-mal egyesülnek. Ugyanakkor katalitikus hatású elemek – főként klór- és bróm-tartalmú anyagok, például a CFC-k és halonok – a rétegben előidézett reakciók során elősegítik az ózon lebomlását. A 20. században felismert ózonlyukak és a sugárzás növekedésének kockázatai alapján globális intézkedéseket hoztak.

A Montreal-i Jegyzőkönyv és kapcsolódó egyezmények célja az ózont bontó anyagok használatának fokozatos visszaszorítása. Az intézkedések eredményeként jelezhető a helyreállás kezdetének jele, bár a teljes visszatérés üteme földrajzi területtől és éghajlati viszonyoktól függ, és több évtizedbe telik.