sugárzásának

A sugárzás olyan energia vagy információ áramlása, amely térben vagy közegben hullámokként vagy részecskékként terjed. A fogalom ionizáló és nem ionizáló sugárzásra oszlik, és magában foglalja az elektromágneses sugárzást, valamint a részecskeradióciót.

Az elektromágneses sugárzás a rádióhullámoktól a gamma-sugárzásig terjed. Ionizáló elektromágneses sugárzás például a röntgen- és gamma-sugárzás, amelyek képesek elektronokat eltávolítani atomokból; a látható fény, az infravörös és a mikrofogasú hullámok többsége nem ionizáló.

A részecskeradióció olyan gyors mozgású részecskéket foglal magába, mint az alfa- (héliummagok), a béta- (elektron vagy pozitron) és a neutronos sugárzás. Ezek a részecskék különféle kölcsönhatásokkal lépnek a közeggel, és ionizálhatják az anyagot.

Természetes források közé tartozik a Napból és a kozmoszból érkező sugárzás, valamint a földi radioizotópok, például a radon. Mesterséges források közé tartoznak az orvosi képalkotás (röntgen, CT), radioterápia, ipari radiográfia és bizonyos energia- vagy kutatási alkalmazások.

A mérés alapegységei közé tartozik a gray (Gy), amely az anyagban elnyelt energiamennyiséget mutat; az ekvivalens dózis a Sievert (Sv), amely a biológiai hatás figyelembevételével adja meg a dózist; és a becquerel (Bq) az aktivitást jelöli, a bomlások számát másodpercenként.

A sugárzás elleni védelem három alapelve: idő, távolság és árnyékolás. Minimálisra kell csökkenteni az expozíciót, távolságot tartani a forrástól, és megfelelő védőeszközökkel vagy árnyékolással védeni az embereket. Dosiméterekkel és szabályozásokkal figyelik a kitettséget.

A sugárzás alapvető eszköz a gyógyászatban és a kutatásban, például diagnosztikai képalkotásban és sugárkezelésben, vagy ipari anyagvizsgálatokban. Megfelelő védelmet és fegyelmezett használatot igényel, mert a magas dózis hosszú távú egészségkárosodást okozhat.