sugárzásra

Sugárzás olyan energiaátviteli folyamat, amely során energia terjed keresztül tér vagy anyag hullámok vagy részecskék formájában. A sugárzás két fő típusa a elektromágneses sugárzás (például fény, röntgen, gamma-sugárzás) és a részecske-sugárzás (például alfa-, béta-részecskék és neutronok). Fontos megkülönböztetés az ionizáló és a nem ionizáló sugárzás: ionizáló sugárzás energiaátadása révén ionokat kelt a anyagban, míg a nem ionizáló sugárzás energiaátadása nélkül nem idéz elő ionizációt.

Forrásai lehetnek természetesek, például a radioaktív anyagok és a kosmikus sugárzás, illetve mesterségesek, mint a radiográfia, CT- és rt-gamma terápia, atomenergia vagy ipari roncsolásmentes vizsgálatok. Az emberi egészségre gyakorolt hatás a dózistól és a dózis időbeli eloszlásától függ. Ionizáló sugárzás nagy dózisban akut hatásokat okozhat, hosszú távon pedig növelheti a rák kockázatát. Nem ionizáló sugárzás általában kisebb közvetlen biológiai kockázattal jár, de magas intenzitású vagy hosszú expozíció esetén mégis káros lehet.

A sugárzás mérését és szabályozását doszimeterek, Geiger–Manna-szondák és scintillációs detektorok végzik. A védelmet három alapelve vezérli: idő minimalizálása, távolság növelése és megfelelő árnyékolás alkalmazása (ALARA elv). Alkalmazások közé tartozik az orvosi képalkotás és terápiák, az ipari anyagvizsgálatok, sterilizálás, valamint a tudományos kutatások. Nemzetközi irányelveket és nemzeti szabályozásokat az ICRP és WHO adja meg.