detektorok

Detektorok olyan eszközök, amelyek fizikai mennyiségeket vagy eseményeket érzékelnek és az érzékelt jelet általában mérhető, kiértékelhető formában előállítják. A detektálási folyamat gyakran magában foglalja az érzékelő elemet, amely a jel megjelenésének alapátalakulását végzi, és a jel továbbítását vagy feldolgozását végző elektronikus vagy optikai átalakítót.

Az érzékelt mennyiség szerint legelterjedtebb detektorfajták közé tartoznak a sugárzás-detektorok ( ionizáló és nem ionizáló típusok), a hő- és optikai detektorok, valamint a mágneses és kémiai érzékelők. Ionizációs detektorok közé tartoznak például a Geiger-Müller számlálók és az ionizációs kamrák; szcintillációs detektorok olyan anyagokat használnak, amelyek sugárzás hatására fényt bocsátanak ki, ezt a fényt pedig fényérzékelők dolgozzák fel. Félvezető detektorok (például szilíciumból vagy germániumból készültek) jól használhatóak energia- és részecskedetektálásra. Optikai detektorok közé tartoznak a fotodiódák és a fotomultiplikátorok, a hődetektorok közül pedig a bolométerek és termikus érzékelők képesek a hőváltozásokat elektromos jellé alakítani.

Alkalmazási területek széleskörűek: tudományos kutatás, orvosi diagnosztika és képalkotás, nukleáris és környezeti monitorozás, ipari folyamatok felügyelete és biztonsági rendszerek. A detektorok teljesítményét jellemzik például érzékenység, válaszidő, dinamikus tartomány és stabilitás, amelyek a konkrét feladattól függően változnak.