részecskeradióciót

Rövidítés, mint „részecskesugárzás” vagy „részecskesugárzás”, amely az atommagok bomlásából, nukleáris reakciókból vagy gyors részecskék kölcsönhatásaiból származó energia vagy anyag kibocsátását jelenti. A részecskesugárzás magában foglalhat alfa-részecskéket, béta-részecskéket, gammasugarakat, neutronokat és más elemi részecskéket. Ezek a részecskék eltérő energiával és áthatolóképességgel rendelkeznek, ami befolyásolja, hogyan lépnek kölcsönhatásba az anyaggal, és milyen hatást gyakorolnak az élő szervezetekre.

Az alfa-részecskék nagy tömegű és pozitív töltésű héliummagok. Könnyen elnyelődnek, és csak kis távolságot tesznek meg a levegőben, ezért kevésbé veszélyesek kívülről, de ha belélegzik vagy lenyelik, akkor károsak lehetnek. A béta-részecskék kis tömegű és negatív vagy pozitív töltésű elektronok vagy pozitronok. Nagyobb távolságra képesek eljutni, mint az alfa-részecskék, és képesek behatolni a bőrön. A gammasugarak nagy energiájú elektromágneses sugárzások, amelyeknek nincs tömegük vagy töltésük. Rendkívül áthatolók, és nagy távolságokat képesek megtenni. A neutronok töltés nélküli részecskék, amelyek az atommagokból bomlás vagy reakció során szabadulnak fel. Nagyon áthatolók és képesek más atommagokkal kölcsönhatásba lépni, radioaktivitást indukálva.

A részecskesugárzás különféle forrásokból származhat, beleértve a természetes háttérsugárzást (például a kozmikus sugárzást és a földben található radioaktív anyagokat), az orvosi eljárásokat (például röntgenvizsgálatokat és sugárterápiát) és az ipari alkalmazásokat (például az atomenergiát és az anyagvizsgálatot). A részecskesugárzás hatásai az expozíció mértékétől és típusától függenek. Rövid távú, nagy dózisú expozíció akut sugárbetegséget okozhat, míg a hosszú távú, alacsony dózisú expozíció növelheti a rák kockázatát. A sugárvédelem magában foglalja az expozíció minimalizálását távolságtartással, árnyékolással és az expozíciós idő korlátozásával.