sejtalkotókat

Sejtalkotók, vagy sejtszervecskék, a sejtek működéséhez szükséges belső részek. Két fő csoportra oszthatók: membránnal határolt szervek (organellumok) és membrán nélküli elemek. A szerkezeti egységek feladatai eltérőek, de együtt végzik a sejt életfolyamatait, például energia termelését, fehérjeszintézist, anyag- és információáramlást.

A membránnal határolt sejtalkotók közé tartozik a sejtmag (nucleus), amely a genetikai információt tartalmazó kromatinból és a nucleolusból áll. A sejtmagot kettős hártya övezi, benne nyílásorosága, a sejtmagi porek révén történik a molekulák cseréje a citoplazmával. A mitochondriumok az energiatermelés központjai, saját DNS-sel rendelkeznek, belső membránja cristae formájában növeli a felületet. A növényekben és algákban chloroplastok látják el a fotoszintézist; szintén saját DNS-ük van, és belső membránrendszerük található.

Az endoplazmatikus retikulum (ER) kiterjedt membránrendszer, a durva ER ribosomekkal fehérjeszintézist végez, a sima ER pedig lipidtartalmat és szintézist biztosít. A Golgi-készülék a fehérjék és lipidek ki- és módosító központja, a transzportból szállítmányokat szállít a végpontokra. Lizoszómák és peroxiszomák lebontó és detoxikációs feladatokat látnak el. Riboszómákon folyamatos a fehérjeszintézis; lehetnek szabadon a citoszolban vagy kötött formában a kötött ER-en.

A membrán nélküli elemek közé tartozik a citoszkeleton, amely mikrotubulusokból, aktin filamentumokból és intermediate filamentumokból áll, és a sejt alakját, belső rendeződését, mozgását biztosítja. A vesiculáris szállítás részei az endoszómák és a különböző típusú vezető- és tárolóvakuolák. A plazmamembrán a sejt külső határát adja, lipid kettős rétegből áll és fehérjealkotóival szabályozza az anyagáramlást és a jelátvitelt. A növényeknél megkülönböztetett elemek a sejtfal és a központi vakuola, amelyek a struktúrát és ozmotikus egyensúlyt biztosítják.