mikrotubulusokból

A mikrotubulusok a sejtek citoszkeletonjének alapvető elemei. Ezek hosszú, üreges csövek, amelyeket α- és β-tubulinból álló dimerok építenek fel. Egy tipikus mikrotubulus 25 nanométeres átmérőjű és 13 protofilamentumból álló hengeres szerkezet. Dinamikus instabilitás jellemzi: a plusz végen a GTP-tubulin hozzáadása növekedést eredményez, a GTP hidrolízise GDP-tubulin állapotba hozza, ami a depolymerizációhoz vezet; a növekedés és leépülés ciklikusan váltakozik, lehetővé téve a gyors alkalmazkodást a sejt igényeihez.

Fő feladatai közé tartozik a sejt alakjának és belső szerkezetének fenntartása, valamint a belső szállítás koordinálása motorfehérjékkel: kinesin a plusz irányba, dynein a minusz irányba halad. Kiemelkedő szerepük van a mitózisos sejtosztódásban a mitotikus orsó felépítésében és a kromoszómák rendezésében, továbbá a ciliák és flagellák mozgásában vagy azok bazális testjeinek felépítésében.

Az organizációt rendszerint mikrotubulus- organizing központok (MTOC) alakítják ki: az állatokban a centroszomában található MTOC ad kiindulópontot a polimerizációnak; a bazális testek a ciliáknak és a flagelláknak alapját adják; a mikrotubulusok részei az axonémának is.

Gyógyszeres és patológiai vonatkozások: mikrotubulusokat célzó gyógyszerek a rákkutatásban és terápiában is használatosak, például a paclitaxel a mikrotubulusokat stabilizálja, míg a vinca alkaloidák destabilizálják őket. Ennek mellékhatásai lehetnek idegkárosodások. Emellett a mikrotubulusok rendellenes működése összefügg a tau fehérje neuropatológiájával, amely Alzheimer-kórhoz hasonló neurológiai betegségekben játszik szerepet.

Összefoglalva, a mikrotubulusok dinamikus hálózata nélkülözhetetlen a sejt szerkezetéhez, belső szállításához és osztódásához, így alapvető szerepet játszanak a sejtek életében.