flagellák

Flagellák, vagy flagellumok, hosszú ostorszerű kinövések a sejtek felszínéről, amelyek a mozgást és a környezet észlelését szolgálják. Szerepük alapvető: a mozgás megkönnyítése és a kémiai vagy fényes jelek felderítése. A flagellák előfordulhatnak baktériumokban, archaellákban és eukariótákban, és szerkezetük általában jelentősen eltér a három csoport között.

Baktériumokban a flagellum rotor-szerű motorral forog. A filamentum a hosszú külső rész, amelyet filamentin alkot; a hook köti össze a filamentumot a basal body-vel, amely a sejthártyához és a sejtfalhoz kapcsolódik. A motor a membránban kiépült protonmotive erő vagy nátriummotive erő nyomásával forog, és a forgás iránya módosítja a futás és a tánc jellegű mozgást. A flagelláris elrendeződés lehet poláris vagy peritrichikus, és a külső környezet jelei szerint szabályozott.

Eukarióta flagellák hosszúak és hengeresek, axonémával rendelkeznek: tipikusan 9+2 mikrotubulus szerkezetűek. A mozgást dynein motorok idézik elő, és ATP energiájával működnek. A flagellumokat a bazális testhez kapcsolódva helyezik el, hosszuk általában több tíz mikrométer, és mozgásuk hullámszerű vagy cséplő.

Archaellák hasonló külső megjelenést mutathatnak, de motor- és fehérjeszerkezetük jelentősen eltér a baktérium flagellájától: energiaforrásuk gyakran ATP-használatú, és az assembly mechanizmusa a Type IV piliéhoz hasonlít.

A flagellák szerepe a környezetben alapvető: mozgatás, táplálék felkutatása és kolóniák kialakulása. Patogén mikroorganizmusoknál a mozgás hozzájárulhat a gazdához való éréshez, és a flagellin fehérje immunológiai felismerése részese lehet az immunválasznak, például a TLR5 receptoron keresztül.