sejtalkotót

Sejtalkotó vagy sejtalkotók a eukarióta sejtekben található olyan szervecskék vagy képződmények, amelyek meghatározott feladatokat látnak el. Ezek többsége membránnal határolt, így saját kémiai környezetet és enzimes feladatköröket biztosít a környezetétől elkülönítve. A prokariótákban gyakran nincs vagy csak korlátozottan van jelen ilyen típusú membránnal határolt szervezet, ami a sejlszintű specializáció különbözőségét jelenti a sejtfajták között.

A legfontosabb sejtalkotók közé tartozik a sejtmag, amely a genetikai információt tárolja, és irányítja a sejt működését a DNS-en és a szabályozó mechanizmusokon keresztül. A mitokondrium az energiatermelésért felelős, a sejt oxigénnel végzett anyagcseréje révén adja az ATP-t; gyakran saját circularis DNS-t és riboszómákat tartalmaz. A kloroplaszt (csak növényekben és algákban) a fotoszintézis helye, szintén saját DNS-t és pigmenteket tartalmaz. Az endoplazmatikus retikulum lehet durva, riboszómákkal a felszínén, vagy sima, lipid- és méregtelenítési funkciókkal; a Golgi-készülék a fehérjék és lipidek módosítását, csomagolását és célba juttatását végzi. Lysosomák és peroxiszómák az anyagcsere- és detoxikációs folyamatokat végzik. Ribosomeok a fehérjeszintézist végzik (szabadon a citoplazmában vagy az ER-n kötődve). A vacuolák tárolást és nyomásfenntartást is szolgálhatnak, különösen növényi sejtekben, míg a citoszkeleton a sejt alakját, belső szállítását és mozgását biztosítja.

A sejtalkotók funkciói alapvetőek a sejtek életképességében, és zavaraik számos betegséghez vezethetnek, például mitochondriális rendellenességekhez vagy lizozomális tárolási betegségekhez.