rugóerközvetítésével

A rugóerközvetítésével olyan mechanikai megoldásokra utalunk, amelyekben a mozgás vagy az erőátvitel két alkatrész között egy rugó közvetítésével valósul meg. A rugó olyan közvetítőelem, amely a kitérés függvényében visszaható erőt fejleszt, és közvetíti a rendszer merevségét, energiáját és a rezgéseket. Ilyen kapcsolásokkal növelhető a flexibilitás, csökkenthető a becsapódás, illetve finomítható a terhek elosztása.

Modellezés szempontjából a legegyszerűbb rugóerközvetítés egy tömeg-rugó-csillapító hármasból álló rendszer: m x'' + c x' + k x = F(t), ahol k a rugó merevsége, c a csillapító tényező, és F(t) a külső terhelés. A természetes frekvencia ω_n = sqrt(k/m) és a csillapítási arány ζ = c/(2 sqrt(k m)) határozzák meg a válasz jellemzőit. Lineáris rugókkal ez a modell jó közelítést ad; erősen nemlineáris vagy nagy kitérések esetén a viselkedés más lehet.

Alkalmazási területek közé tartozik az autóipari felfüggesztés és lengéscsillapítás, gépészeti kapcsolatrendszerek, precíziós műszerek és robotikai rendszerek, ahol a rugó közvetíti a mozgást és az erőt anélkül, hogy merev kötést hozna létre. Előnyei közé tartozik a rezgések csillapítása, a terhek lágyabb átadása és a kapcsolatok flexibilitása; korlátai között szerepel a nemlinearitás, hőmérsékletfüggés és a csúszási veszteségek hatása.

A kifejezés összefügg a rugóközvetítéses rendszerek és a rugó-dinamikai modellek témáival, amelyeket gyakran alkalmaznak mérnöki tervezésben és dinamikai elemzésekben.