közelítést

A közelítés kifejezés a magyar nyelvben többértelmű fogalom: lehet fizikai értelemben vett megközelítés, illetve matematikai vagy technikai értelemben vett becslés vagy egyszerűsítés. A szó a igei alapszóból, a közelít (to approach, to approximate) képződésével keletkezett, a -ítés képző pedig főnevet formál belőle. A közelítés általában olyan folyamatot jelöl, amely során egy bonyolultabb, pontosabb kifejezést helyettesítenek egy egyszerűbb, de hasonló értéket adó formával, gyakran a pontosság vagy a számítási igények megfontolásával.

Etimológia és használat: a közelítés a közelítésre, azaz közelítésre utaló igéből származik. A magyar nyelvben a szó számos területen használatos, legyen szó elméleti vagy gyakorlati kontextusról, például becslésről, modellről vagy megközelítésmódról.

Kolinári értelmezések: matematikában és numerikus számításban a közelítés olyan érték vagy modell, amely közelebb áll a valódi, de közvetlenül számíthatatlan mennyiséghez. Gyakori példák közé tartozik a közelítő függvények, soros bővítések, lineáris vagy magasabb rendű közelítések, illetve egy iteratív módszer, például a Newton–Raphson-féle közelítés. A közelítés célja a számítási költségek csökkentése vagy a modellezés leegyszerűsítése anélkül, hogy lényeges eltérések lennének az eredettől.

Más területeken, így fizikában, mérnöki tudományokban vagy gazdasági modellezésben is használják a kifejezést egy adott problémára kidolgozott megközelítésként, amelyet időben és körülmények között érdemes alkalmazni. A közelítés tehát gyakran dinamikus, kontextusfüggő fogalom, amely a pontosság és a gyakorlatihasználat közötti egyensúlyt keresi.