rezgéscsillapítását

A rezgéscsillapítás vagy rezgéssel kapcsolatos csillapítás olyan folyamat, amely során a mechanikai rezgések energiája átadódik vagy elnyelődik, ezért csökken az amplitúdójuk vagy meg is szűnnek. Célja a rendszer válasza stabilabbá tétele, a rezgések időbeli lecsengésének gyorsítása, a zajcsökkentés és a szerkezeti kimerülés megelőzése.

Az elméleti alapot a csillapítási tényező és a természetes frekvencia fogalma adja. A tömeg-rugó-csillapító modellben a mozgást egy m x'' + c x' + k x = 0 egyenlet írja le. A csillapítás mértékét a csillapítási arány (ζ) jellemzi; a rendszer válasza a csillapítás típusától függően lehet lélegzetvételesen csillapodó vagy túlrezgő. A rezgések gyakran a rezonancia elkerülése érdekében kerülnek csillapítás alá.

Passzív csillapítási módszerek közé tartoznak a viszkózus és viscoelasztikus csillapítók, hiszterézis alapú anyagok, gumik és fóliák, valamint a csillapított rugó-dugattyú egységek. Lentebb gyakori megoldás a rezgések leválasztása vagy mérséklése: lengéscsillapítók, ütéscsillapító rendszerek, rugós-szilárd kapcsolatok és alapozási rendszerek, például a talajhoz vagy szerkezethez kapcsolt oszlopok. Széles körben alkalmazzák a teljesítmény javítására és a zajcsökkentésre.

Aktív rezgéscsillapítás során érzékelők, aktuátorok és vezérlőalgoritmusok együttműködésével valós idejű módosítás történik a rendszer válaszán. Ilyen megoldások gyakoriak a precíziós gépekben, repülőgépekben, autóipari alkalmazásokban és nagy épületekben.

Alkalmazási területek közé tartozik az építészet és földrengésvédelem, az autóipar és járműdinamika, gépészeti és precíziós berendezések rezgés- és zajcsillapítása, valamint az elektronikai és akusztikai rendszerek teljesítményének javítása. A tervezéshez mérés és modellezés szükséges: frekvencia-válaszfüggvények, módanalízis és csillapítási tényezők meghatározása, valamint gyakorlati értékek kiválasztása a felhasználási célnak megfelelően.