alapozási

Az alapozási fogalom a felületkezelésben az alapozó réteget és az azt megelőző, illetve kiegészítő folyamatokat jelöli. Az alapozási réteg célja a következő bevonat tapadásának javítása, a felület tömítése és az egyenetlenségek kiegyenlítése, valamint a nedvesség- és anyaghatások elleni védelem.

Alkalmazási területek közé tartozik a belső és külső festés, fa-, fém- és betonfelületek, gipsz- és tégla alapú felületek. Az alapozók típusai között megtalálhatók a víz alapú akril alapozók, oldószeres alapozók, epoxibázisú és poliuretán alapozók, amelyek különböző szívóképességű és nedvességállóságú célokra készülnek. A választás a felület anyagától, a kívánt végleges bevonattól és a környezeti feltételektől függ.

Előkészítés és alkalmazás: a felületet alaposan meg kell tisztítani, portalanítani és szükség esetén megcsiszolni. A felvitel történhet ecsettel, hengerrel vagy permetezéssel, általában 1–2 vékony rétegben, a gyártó utasításai szerint. A rétegek között megfelelő száradási időt kell hagyni, majd a következő bevonat felhordható.

Jelentősége: az alapozás növeli a bevonat élettartamát, javítja a fedést és a nedvesség elleni védelmet, segít megelőzni a fakulást vagy a tannin-lerakódást. Fontos a kompatibilitás a végleges bevonattal és a gyártói előírások betartása, valamint a környezeti és egészségvédelmi előírások betartása.