ragasztások

Ragasztások olyan anyagok vagy rendszerek, amelyek két vagy több felületet összekapcsolnak ragasztóhatás révén. A kötés általában az adhezív és kohéziós erők egymásra hatásából születik. A sikeres kötéshez fontos a felületek megfelelő előkészítése és a megfelelő ragasztó kiválasztása.

Főbb csoportok közé tartoznak a természetes ragasztók és a szintetikusak. Természetes ragasztók közé sorolhatók például kollagén- és növényi alapú készítmények. Szintetikus ragasztók között ott vannak az epoxik, poliuretánok, cianoakrilátok, akril és szilikon ragasztók, illetve a nyomásérzékeny ragasztók (PSA), amelyeket érintkező felületekre nyomva azonnal kötnek. A kötés lehet kémiai (kötésképző reakció), vagy fizikai (adhézió, oldószer- vagy hőművelés útján aktivált).

Alkalmazási területek széles skálája van: faipar és bútorasztalás, építőipar és burkolat, csomagolóipar (ragasztott karton és fólia), elektronikai összeszerelés, autó- és gépgyártás, textil- és papíripar, valamint orvosi és fogászati alkalmazások.

Jellemző tulajdonságok közé tartozik a kötési erő és a szakítószilárdság, a rugalmasság vagy merevség, a hő- és kémiai ellenállás, a kötési idő és a nyílt hézag kitöltési képessége. A választást befolyásolja a felületek anyaga és állapota, a terhelés típusa (csúszás, szakadás, peel), a környezeti feltételek és a végfelhasználás hőmérséklete. Előkészítés: tisztítás, csiszolás vagy felületmintázás, és a gyártói használati utasítás szerinti tárolás.

Biztonság és szabványok: a ragasztók kibocsátása és egészségügyi hatásai miatt fontos a megfelelő szellőzés és védőfelszerelés. Szabványok és adatok: ISO, ASTM és EN ragasztószabványok, továbbá a gyártói adatlap (SDS) és termékpecsifikációk.