ragasztó

Ragasztó olyan anyag vagy készítmény, amely felületek egymáshoz történő rögzítésére szolgál a kötődés adhezíón keresztüli létrehozásával, és néha kohézióval is erősíti a kötést. A ragasztók lehetnek folyékonyak, pasztaszerűek vagy szilárd állapotúak, és kötésük módja változó: megkötés történhet kémiai reakcióval, oldószeres párolgással vagy hő hatására bekövetkező megkötéssel.

Típusok szerint megkülönböztetünk természetes és szintetikus ragasztókat. Természetes ragasztók közé tartozik például az állati ragasztó (kolofon-alapú), a keményítő- és a casein-alapú ragasztó. Szintetikus ragasztók közé sorolhatók az epoxigyanták, poliuretán-alapú ragasztók, cianoakrilátok (szuperragasztó), akrilragasztók, meleg megolvasztású ragasztók és a szilikon-alapú ragasztók, valamint a vinilaketat-emulziók (PVA) alapú ragasztók.

Alkalmazási területei rendkívül szélesek: a faipar és bútorépítés, építőipari kötődések, csomagolás és címkenyomás, elektronikai szerelés, autóipar, valamint orvosi és gyógyszer-ipari alkalmazások egyaránt használnak ragasztókat.

A teljesítményt befolyásoló fő tulajdonságok közé tartozik a kötési erő, a hő- és vegyi ellenállás, a rugalmasság vagy merevség, a megkötés ideje, a hézagtöltő képesség és a felületkészítés fontossága. Környezetvédelmi és biztonsági szempontból figyelembe veszik a VOC-tartalmat, a gyúlékony anyagokat és az esetleges egészségügyi kockázatokat; a tárolás és a használat során a gyártói előírásokat be kell tartani.

Szabványok és tesztelés: a ragasztók teljesítményét különféle erő- és terheléses tesztekkel értékelik (például lapos, nyírós vagy leválási tesztek), amelyeket ISO- és ASTM-szabványok írnak elő.