poliszacharidokra

Poliszacharidok olyan hosszú szénhidrát-polimerek, amelyek monoszacharid egységekből épülnek fel és glikozidos kötések révén kapcsolódnak egymáshoz. Lehetnek homopoliszacharidák (egyféle cukorból álló láncok, például cellulóz, keményítő vagy glikogén) vagy heteropoliszacharidák (különböző cukrokból álló láncok). A kötés típusa és a lánc szerkezete alapján a poliszacharidok lehetnek lineárisak vagy elágazóak, amelyek befolyásolják a biológiai funkciókat és az emészthetőséget.

Jellemző példák közé tartoznak a növényekben tárolt energiaforrások, mint a keményítő (amiből az amilóz és az amilopektin a növényekben található) és az állati szervezetben tárolt glikogén. Szerkezeti szerepük van a növényi sejtfalakban és a külső védőrétegekben: cellulóz a növényi sejtfal fő alkotója, a chitin pedig rovarok és más ízeltlábúak exoskeletonjának fontos szerkezeti poliszacharidja; peptidoglikán pedig a baktériumok sejtfalának alapvető eleme. Emellett glikozaminoglikánok és más poliszacharidok alkotják az extracelluláris mátrixot és a kötőszövetek részeit.

Az emberi szervezetben az alfa-glikozidos kötésekhez kapcsolódó poliszacharidokat képes lebontani, így például a keményítő és a glikogén energiát szolgáltat. A beta-kötések által épített példák közül a cellulóz nem emészthető emberi enzimekkel, ezért rostként funkcionál. Iparban és élelmiszeriparban a poliszacharidokat sűrítő, zselésítő és textúraformáló anyagokként alkalmazzák, például pektin, alginátok és carrageenan formájában.