passzivitási

A passzivitási (gyakran passziváció) a fémek és néhány más anyag felületén zajló állapot vagy folyamat, amelynek eredményeként egy vékony, védő oxid- vagy oxid-hidroxid réteg képződik. Ez a réteg jelentősen csökkenti a felület reaktivitását és a korrózió sebességét, vagy megakadályozza a kémiai reakciókat.

Mechanizmus: a passzív film általában oxidhatás eredményeként keletkezik, és gyakran Cr2O3- vagy Al2O3-alapú. A réteg képződése függ a fém összetételétől, a környezeti feltételektől (pH, oxigén jelenléte, kloridok) és a felületi állapotoktól. Sok ötvözet esetében a passzív réteg önmagát regenerálja a sérülések után, így hosszú távon is védelmet biztosít.

Jellemző alkalmazások: korrózióvédelem rozsdamentes acélokban, alumínium- és titánium ötvözeteknél, illetve különböző szerkezetekben, például építő- és tengeri infrastruktúrában. Az elektronikai és fotovoltaikus technológiákban felületi passivációt alkalmaznak a felületi állapotok stabilizálására, kiszolgáltatottságának mérséklésére (például szilíciumra vagy más alapanyagokra kifejtett passzív rétegek).

Előállítási módszerek: természetes passziváció a környezeti oxigén hatására, kémiai passiváció savas vagy oxidáló kezelésekkel, illetve anodizálás, amely vastagabb védő oxidréteget hoz létre. A felületek előkészítése és tisztítása kulcsfontosságú a hatékony passzivitáshoz.

Korlátok: a passzív réteg mechanikai károsodás vagy agresszív környezet (különösen kloridionok) esetén megsérülhet. Bizonyos ötvözeteknél szenzitizáció vagy intergranular korrózió alakulhat ki, ami a passivitást gyengítheti vagy megszüntetheti.

Történet és megnevezés: a passzivitás fogalma a korróziókutatás korai időiből származik; a passivációs filmek fontos védelmi mechanizmusokat jelentenek.