oxigénszállító

Az oxigénszállító olyan biológiai rendszer vagy fehérje, amely oxigént köt meg és szállít a szövetekhez a tüdőben vagy kopoltyúban felvett O2 felől. A legismertebb példája a hemoglobin (Hb), amely a vörösvértestekben található vas-Fe(II) központtal köti az oxigént, és a tüdőben felvett O2-t szállítja a sejtekhez. A kötés és leadás folyamata az oxigén affinitását befolyásoló tényezőktől függ: a CO2-szint, a pH és az 2,3-biszfoszfoglicerát (2,3-BPG) koncentrációja módosítja Hb oxigénkötő képességét. A hemoglobint gyakran Bohr-hatás szabályozza, amely kedvezőtlen körülmények között segíti az oxigén leadását a szöveteknek.

A másik fontos oxigénszállító fehérje a myoglobin, amely elsősorban az izmokban található és magas affinitással köti az oxigént, így hosszabb ideig biztosítja az izomsejtek számára az oxigénellátást, különösen a fokozott izommunkában.

Vannak alternatív megoldások is az élőlényeknél: például a hemocyanin réz-alapú oxigénszállító, amelynek hemolymphában van szerepe és kék színt ad a vérnek néhány puhatestűben és ízeltlábúakban. Bizonyos fajoknál más pigmentek vagy fehérjék is betöltik ehhez hasonló feladatot. Az oxigénoldat formája is fontos: a plazmában oldott O2 mennyisége a Henry-törvény szerint a parciális nyomástól függ.

Az oxigénszállítók zavara klinikai és fiziológiai következményekkel járhat, például anemia vagy alkalmazkodás a magaslatokra. A szövetek oxigénellátását a légző- és keringési rendszerek együttműködése, valamint a perfúzió és a plazmában oldott oxigén mennyisége határozza meg.